Az itt következő drogtörténeti áttekintésben megpróbálom viszonylag tömören összefoglalni azt a nagy mennyiségű információt, amely az ember legalapvetőbb szenvedélyére – a drogok használatára, illetve elkerülésére – vonatkozik. E tények ismeretlensége vagy éppen szándékos mellőzése vezet gyakorlatilag az összes, az úgynevezett drogproblémával kapcsolatos vita, tárgyalás, hivatalos jelentés, törvényhozói javaslat esztelenségéhez és használhatatlanságához. Remélem, ez az anyag nemcsak tájékoztatóul és útbaigazításul szolgál az olvasónak, hanem a meglepetés erejével is hat majd rá, amikor felfedezi a drogok fanatikus ellenségeire és fanatikus támogatóira egyaránt jellemző megdöbbentő gátlástalanságot.
i. e. 5000 k. A sumérok ópiumot használnak. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy van rá egy külön írásjelük – a 'HUL' –, amelynek jelentései élvezet, öröm.1
i. e. 3500 k. Az alkoholkészítésre vonatkozó első történelmi feljegyezés: egy sörfőzde leírása egy egyiptomi papiruszon.2
i. e. 3000 k. A teafogyasztás kínai kezdetének feltételezett megközelítő időpontja.
i. e. 2500 k. A mákgubók fogyasztásának legkorábbi történelmi bizonyítéka a Svájc területén található Dwelleri tavak környékén.3
i. e. 2000 k. Az első tiltó jellegű tanítás egy egyiptomi paptól, aki így ír tanítványának: „Én, a te feljebbvalód megtiltom, hogy a tavernába járj. Azok ott vadállatokká alacsonyodnak.”4
i. e. 350 k. Példabeszédek könyve 31:6-7: „A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok. Hadd igyék, aztán felejt-se nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira.”
i. e. 300 k. Theophrasztosz (i. e. 371-287) görög természettudós és filozófus feljegyzése az első olyan jellegű bizonyíték, mely vitathatatlanul utal a mák levének fogyasztására.
i. e. 250 k. Zsoltárok könyve 104:14-15: „Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, a szívét meg borral vidíthassa”.
i. sz. 350. A tea első írott említése egy kínai szótárban.
4. sz. Szt. John Chrysostom (345-407) bizánci püspök: „Hallom az emberek sírását, »Bár ne lenne bor! Ó, oktalanság! Ó, bolondság« Vajon a bor az oka a becstelenségnek? Nem. Ha azt mondod »Bár ne lenne bor!«, a részegség miatt, akkor fokonként haladva azt kellene mondanod, »Bár ne lenne éjszakaka!«, a tolvajok miatt, »Bár ne lenne fény!«, a kémek miatt és »Bár ne lenne asszony!«, a házasságtörés miatt.”5
i. sz. 450. Babiloni Talmud (törvénykönyv): „A bor az orvoslás csúcsa, ahol borból hiány van, ott gyógyszerek kellenek.”6
1000 k. Az ópiumot széles körben használják Kínában és a Távol-Keleten.7
1229. A touluse-i egyházi elöljárók kijelentik: „Ezenkívül megtiltjuk, hogy laikusok birtokolják az Ó vagy az Új Testamentum bármely könyvét [...], és szigorúan megtiltjuk, hogy a ..könyvek bármelyikét a köznyelvre lefordítsák.”8
1382. John Wycliffe befejezi angol bibliafordítását.
1493. Az Amerikából visszatérő Kolumbusz és legénysége megismerteti Európával a dohányfogyasztást.
1500 k. J. D. Rolleston brit orvostörténész szerint az iszákosság gyógyításának egyik középkori orosz módszere a következő: „egy darab disznóhúst tegyünk titokban egy zsidó ágyába, tartsuk ott kilenc napig, majd porlasztva adjuk a részegesnek, aki úgy fog elfordulni az ivástól, mint zsidó a disznóhústól.”9
1525 k. Paracelsus (1490-1541) bevezeti a laudanum vagy ópiumtinktúra gyógyászati alkalmazását.
1526. Wormsban hatezer példányt nyomtatnak ki Tyndale angol Bibliájából, és átcsempészik Angliába.10
1529. V. Károly (1490-1541) szent német-római császár és Németalföld ura elrendeli, hogy „minden tiltott könyv, illetve minden Új Testamentum olvasása, beszerzése, birtoklása, melyet Louvain teológusai betiltottak”, bűncselekmény, melynek büntetése , férfiaknak fővesztés, nőknek élve eltemetés és a visszaesőknek tűzhalál”.11
1536. William Tyndalet az Új Testamentum és Mózes öt könyvének fordítóját eretnekként elégetik a Brüsszel melletti Vilvorde kastélyban.
1559 Valdes spanyol jegyzéke: megtiltja bármely vallásos (egyházi) mű( irodalom) a nép nyelvén való megjelentetését. A tiltott könyvek birtoklásáért halálbüntetés jár.12
1600. Shakespeare: „Falstaff: Ha ezer fiam volna is, az első emberi alapelv, amire megtanítanám őket, az lenne, hogy tartózkodjanak a híg italoktól, és az aszúnak szenteljék magukat” - Vas István fordítása. (Az eredeti szövegben az aszú helyett a , sack" szerepel. A sack egy mára elavult kifejezés, jelentése cherryhez hasonló, erős édes bor.)13
17. sz. Waldeck kis fejedelemségének hercege tíz tallért fizet bárkinek, aki leleplez egy kávéfogyasztót.14
7. sz. Oroszországban Mihály Federovics cár kivégeztet mindenkit, akinél dohányt találnak. „Alekszej Mihajlovics cár elrendeli, hogy mindenkit, akinél dohányt találnak, addig kell kínozni, amíg el nem árulja a kávéárus nevét.”15
1601. A spanyol domonkos rendi Alonso Giori a köznépi nyelven íródott vallásos könyvek betiltását követeli.16
1613. John Rolfe, az indián Pocachontas hercegnő férje hajón elküldi első Virginia dohányszállítmányát Jamestownból Angliába.
1650. Betiltják a dohányfogyasztást Bajorországban, Szászországban és Zürichben, de a tiltás hatástalan. IV. Murad szultán ottomán uralkodó elrendeli a dohányzásért járó halálbüntetést: „Bárhová ment a szultán utazásai vagy hadjáratai során, pihenőhelyein mindig szörnyen megnőtt a kivégzések száma. Még a harcmezőn is szerette meglepni a dohányzó embereket, akiket aztán lefejezéssel, akasztással, felnégyeléssel vagy kezük, lábuk összezúzásával büntetett meg [...] Mégis, a kivégzések borzalmai ellenére [...] a dohányzás szenvedélye fennmaradt.”17
1680. Thomas Sydenham (1624-1680): „Minden gyógyszerek között, melyet a magasztos Isten a kegyelméből az embereknek adott, egy sem olyan univerzális és hatékony, mint az ópium.”18
1690. Angliában életbe lép „A konyak és a gabonából készült szeszek lepárlását ösztönző törvény”.19
1691. A német Lunebergben halálos ítélet jár a dohányzásért.20
1717. A szeszes italok készítésének engedélyét csak azok kapják meg az angliai Middlesexben, akik „hűségesküt tesznek, melyben hitet tesznek a király egyház feletti felsőbbsége mellett”.21
1736. Angliában életbe lép a Gin Törvény azzal a határozott céllal, hogy a fogyasztók számára olyan drágává tegyék az égetett szeszek fogyasztását, hogy a szegények ne vihessék túlzásba az ivást. Ez a lépés széles körben törvénysértésekhez vezet, és még a legálisan előállított és értékesített italok fogyasztásának folyamatos növekedését sem képes megállítani.22
1745. London egyik kerületének magisztrátusa azt követeli, hogy „a kocsmárosok és a borkereskedők esküvel átkozzák el az Átlényegülés tanát”.23
1762. Thomas Dover angol orvos előállítja az „izzasztóport”, melyet főként a köszvény kezelésére ajánl. A hamarosan „Dover poraként” elnevezett keverék válik a legszélesebb körben használt ópiumpreparátummá az elkövetkezendő 150 évben.
1770. New England-i nők bojkottot szerveznek a Nagy-Britanniából importált tea ellen; néhány ilyen szövetség „a Szabadság Leányai”-nak nevezi magát; tagjai fogadalmat tesznek, hogy nem isznak teát az állami jövedelemtörvény (Revenue Act) hatályon kívül helyezéséig. Ezenkívül különböző teahelyettesítők például málna-, zsálya- és nyírfalevélfőzetek - népszerűsítésébe kezdenek, melyek közül a legnépszerűbb a négy levelű füzényből készült „Szabadság tea”.24
1773. A teára kivetett adó elleni tiltakozásul, mohave indiánnak öltözött bostoniak szállnak fel három brit hajóra Boston kikötőjében, és a vízbe dobálnak 342 láda teát (1773. december 16.). Ez az esemény vezet a brit korlátozó törvény (Coercive Acts) (1774) azon passzusának meghozatalához, amely az Első Kontinentális Kongresszus összehívását (1774. szeptember 5.), majd a függetlenségi háború kitörését és az Egyesült Államoknak mint nemzetnek a megszületését eredményezi.
1785. Benjamin Rush megjelenteti „Az égetett szeszek hatása az emberi testre és elmére” című művét, melyben az égetett szeszek mértéktelen fogyasztását „betegségnek” nevezi, és az alkoholizmus miatti évi halálozási arányt az Egyesült Államokban „nem kevesebb, mint négyezer főre” becsüli egy akkor még kevesebb, mint 6 milliós lakosságban.25
1789. Megalakul az első amerikai absztinenciatársaság Litchfieldben, Conneticut államban.26
1790. Benjamin Rush meggyőzi a Philadelphiai Orvosi Kollégiumban dolgozó munkatársait, hogy nyújtsanak be kérelmet a Kongresszusnak, melyben kifejtik, hogy „az égetett szeszek nagymértékű megadóztatásával megfékezhető lenne az országot jellemző mértéktelen szeszfogyasztás”.27
1792. Kínában életbe lép az első ópium elleni tiltó törvény. Az ópiumboltosok büntetése megfojtás általi halál.
1794. Pennsylvaniában kitör a farmerek által a szövetségi adók ellen szer-vett megmozdulás, az ún. Whisky-felkelés, amelyet a George Washington által a területre küldött katonai túlerő ver le.
1797 . Samuel Taylor Coleridge ópium hatása alatt megírja „Kubla kán” című versét.
1800. Napóleon Egyiptomból hazatérő serege megismerteti Franciaországot a cannabisszal (a hasissal és a marihuánával). Avantgárd művészek és írók Párizsban kifejlesztik saját cannabis-rítusaikat, melynek eredményeként 1844-ben megalapítják a Le Club des Hascischinst (Kb.: a Hasisélvezők Klubját).28
1801. Jefferson javaslatára eltörlik a szeszes italokra kirótt szövetségi adót.29
1804. Thomas Trotter endinburghi orvos megjelenteti az „Orvosi, kémiai, filozófiai értekezés a részegségről és az emberi szervezetre kifejtett hatásairól” című művét: „Orvosi nyelven szólva úgy tekintek a szoros értelemben vett részegségre, mint betegségre, amelyet közvetett hatás idéz elő, és olyan működéseket és mozgásokat vált ki az élő szervezetben, amelyek összezavarják az egészséges funkciókat... Az iszákosság az elme betegsége.”30
1805. Friedrich Wilhelm Adam Sertüner német kémikus izolálja és leírja a morfint.
1822. Megjelenik Thomas De Ouincey „Egy angol ópiumevő vallomásai” című műve. Megjegyzi, hogy az ópiumfogyasztás szokása ugyanúgy rögzül, mint bármely más szokás: „Teret engedve az egyéni, alkati különbségeknek kijelenthetem, hogy 120 napnál rövidebb idő alatt az ópiumevés szokása nem válik olyan erőssé, hogy rendkívüli akaraterőre lenne szükség az abbahagyásához, még hirtelen abbahagyásához sem. Az ember szombaton még ópiumot fogyaszt, és vasárnaptól már rá se néz többet.”31
1826. Bostonban megalakul az Amerikai Társaság a Mértékletesség Hirdetéséért (American Society for the Promotion of Temperance). 1833-ra 6000 helyi mértékletesség-közösség jön létre, több mint egy millió taggal.
1839-1842. Az első ópiumháború. A britek erőszakkal akarják fenntartani a kínai ópiumkereskedelmet, amelyet Kína már korábban törvénytelennek nyilvánított.32
1840. Benjamin Parsons angol lelkész kijelenti: „... az alkohol kiemelkedik pusztító hatásával. Soha nem ismertem olyan embert, aki megőrülése előtt ne fogyasztott volna szokásszerűen naponta alkoholt.” Parsons negyvenkét különböző, alkohol által okozott betegséget sorol fel, többek között az agygyulladást, a görvélykórt, az őrjöngést, a vízkórt, a vesegyulladást és a köszvényt.33
1841. Dr. Jagues Joseph Moreau hasist alkalmaz a mentális betegek kezelésekor a Bicétre-ben.34
1842. Abraham Lincoln: „Véleményem szerint, azokat közülünk, akik még soha nem botlottak meg, inkább a vágy hiánya óvta meg a botlástól, mint szellemi vagy erkölcsi felsőbbrendűségük. Meg vagyok győződve arról, hogy ha az iszákosokat egy osztályként kezeljük, akkor bármely más osztállyal összehasonlítva őket, a fejük és a szívük semmivel sem rosszabb a többiekénél.”35
1844. Tiszta formájában izolálják a kokaint.
1845. New Yorkban életbe lép a szeszes italok nyilvános értékesítését tiltó törvény, amelyet 1847-ben törölnek el.
1847. Megalakul az Amerikai Orvosi Szövetség (American Medical Association).
1852. Susan B. Anthony megalapítja a Woman’s State Temperance Society of New York (Kb.: New York Női Mértékletességi Társasága) nevű szervezetet, az első ilyen jellegű, nőkből álló és nők számára szerveződő társaságot. Sok korai feminista - például Elizabeth Cady Stanton, Lucrecia Mott és Abby Kelly - szintén lelkes híve a szesztilalomnak.36
1852. Létrejön az Amerikai Gyógyszerészeti Szövetség. A szövetség 1856-os alapszabályában szerepel egyik célkitűzésük, miszerint: „A gyógyszerek készítését és értékesítését a képzett gyógyszerészekre és patikusokra kell korlátozni.”37
1856. A második ópiumháború. A britek a franciák segítségével terjesztik az ópiumot Kínában.
1862. Az Internal Revenue Act (Belföldi hévattálelatt szabályozó törvény) húsz dollárban állapítja meg a szeszesital-kiskereskedők iparengedélyéért fizetendő díjat, hordónkénti egy dolláros adót vet ki a sörre, és gallononkénti húsz centet az égetett szeszekre.38
1864. Adolf von Baeyer, Friedrich August Kekule (a benzol molekuláris struktúrájának felfedezője) huszonkilenc éves asszisztense Ghent-ben szintetizálja a barbitursavat, az első barbiturátot.
1868. Dr. George Wood a Pennsylvania Egyetem orvosprofesszora, az Amerikai Filozófiai Társaság elnöke és a Treatise on Therapeutics (Értekezés a gyógyászat tudományáról) című elismert tankönyv szerzője a következőképpen írja le az ópium farmakológiai hatását: „A fej telítettségének érzetét a gyönyörűséges nyugalom és kényelem egyetemes érzete követi, amelyet - és szerintem ez a legjellegzetesebb hatás - teljes morális és intellektuális emelkedettség kísér [...] a szellemi képességek és a képzelőtehetség az emberileg lehetséges legfelső szintre emelkednek [...] Úgy tűnik, hogy az ember az ópiumtól, legalábbis egy időre, jobbá és nagyszerűbbé válik... Az alkoholmámor delíriumos képzelgései és hallucinációi általában hiányoznak. Ezen érzelmi és szellemi emelkedettség mellett megnövekszik az izmok ereje, valamint nagymértékben nő az egyén cselekvő- és fáradtságtűrő képessége is.”39
1869. Megalakul a Prohibition Party (Szesztilalom Párt). Gerrit Smith, kétszeres abolíciós - rabszolga-felszabadítás párti - elnökjelölt, John Brown egyik munkatársa és harcos szesztilalompárti politikus kijelenti: „Az akaratukon kívül rabszolgává lett emberek felszabadulnak, de a rabszolgaságukat önként vállalók milliói még mindig csörgetik láncaikat. A valódi rabszolgák sorsa - azoké, akiket mások taszítottak rabszolgaságba - tényleg nehéz; mindazonáltal az ő életük maga a paradicsom azokéhoz képest, akik önként váltak az alkohol rabjaivá.”40
1874. Clevelandben megalakul a Woman’s Christian Temperance Union (W. C. T. U.) (kb.: A Keresztény Mértékletesség Női Szövetsége). 1883-ban Frances Willard, a W. C. T. U. egyik vezetője megalakítja a Worlds Womans Christian Temperance Union (kb.: Keresztény Mértékletesség Női Világszövetsége) nevű szervezetet.
1882. Az Egyesült Államokban - a világon elsőként - életbe lép az első olyan törvény, mely a közoktatásban a tanterv kötelező részévé teszi a „mértékletességre nevelést”. 1886-ban a kongresszus a „mértékletességre nevelést” kötelezővé teszi a District of Columbia közigazgatási körzetben, valamint a területi, a katonai és a tengerészeti iskolákban is. 1900-ra minden államban hasonló törvények lépnek életbe.41
1882. Megalakul az Egyesült Államok Személyes Szabadság Ligája a kötelező antialkoholizmust hirdető mozgalmak növekvő térnyerésének ellensúlyozására.42
1883. Dr. Theodor Aschenbrandt német katonai orvos megszerez egy szállítmány kokaint a Merck gyógyszeripari cégtől, kiosztja bevetésen lévő bajor katonák között, majd beszámol a szernek a katonák fáradtságtűrő képességére kifejtett jótékony hatásáról.43
1884. Sigmund Freud kokainnal kezeli depresszióját és beszámol „a jókedvről és a hosszantartó eufóriáról, amely semmiben sem különbözik az egészséges ember normális eufóriájától.” [...] „Az ember érzi, miként növekszik önuralma és miként árad szét benne az életerő és a munkakedv... Vagyis az ember egyszerűen normálisabb lesz, és hamarosan nehéz elhinni, hogy valamiféle drog hatása alatt áll.”44
1884. New York államban olyan törvények lépnek életbe, melyek kötelezővé teszik az alkoholellenes oktatást a köziskolákban. A következő évben hasonló törvények lépnek életbe Pennsylvaniában, majd más államokban is.
1885. A Royal Commission on Opium (Királyi Ópiumbizottság) jelentése arra a következtetésre jut, hogy az ópium inkább olyan, mint a nyugati ember szeszesitala, és nem olyan anyag, amelytől félni és irtózni kell.45
1889. Baltimore-ban, Marylandben megnyílik a Johns Hopkins Kórház. Egyik világhírű alapítója a morfinfüggő Dr. William Stewart Halsted. Egész rendkívül sikeres sebészi pályafutása alatt folyamatosan nagy dózisokban szed morfiumot 1922-ben bekövetkezett haláláig.
1894. Megjelenik az Indian Hemp Drug Commission (Indiai kender- és drogbizottság) több mint háromezer oldalas, hétkötetes jelentése. A brit kormány által elrendelt vizsgálat megállapítja: „Semmiféle bizonyíték nincs arra vonatkozólag, hogy e drogok mérsékelt használata mentális vagy morális sérüléseket okozna... A mértékletesség semmivel sem eredményez nagyobb túlkapásokat a kender, mint az alkohol esetében. A gandzsa, illetve a bhang rendszeres, mérsékelt használata ugyanazokat a hatásokat eredményezi, mint a whisky mértékletes és rendszeres fogyasztása.” A bizottság indítványa, hogy vessenek ki adót a bhangre, soha nem lép hatályba, részben valószínűleg azért, mert a bizottság egy indiai tagja arra figyelmeztet, hogy az iszlám törvények és a hindu szokások tiltják „bárminek a megadóztatását, ami élvezetet nyújt a szegényeknek”.46
1894. Normann Kerr angol orvos, a Brit Társaság a Részegség Tanulmányozására elnöke kijelenti: „A részegségre általában bűnként, vétekként, bűncselekményként [...] tekintenek [...] [De] a szakértők mára konszenzusra jutottak abban, hogy a szokásszerű és periodikus részegség gyakran vagy tünete, vagy következménye egy betegségnek [...] egy funkcionális neurotikus betegségnek, amely az ideggyengeségek egyik csoportjába sorolható [...] Az áldozat ugyanúgy nem tud ellenállni [az alkoholnak], mint egy váltólázban szenvedő ember a borzongásnak.”47
1898. Németországban szintetizálják a diacetilmorfint (a heroint). Széles körben dicsérik, mint olyan „biztonságos készítményt, amely mentes a függőséget okozó tulajdonságoktól.”48
1900. Az Ökomenikus Hittérítő Konferencián Wilbur F. Crafts tiszteletes kijelenti: „A tizenkilenc keresztény évszázad lezárásának keresztény megünneplése még nincs elrendezve. Lehetne-e méltóbban ünnepelni a civilizáció új elvének általános elfogadtatásánál, melyet Nagy-Britannia vezetésével a világ nagy nemzetei külön-külön és összefogva is terjesztenének. Ez az új elv a bennszülött népeknek szóló tiltás, mely tiltás a kereskedelem és a lelkiismeret érdekeit egyaránt szolgálja, mivel a gyermeki fajoknál – még nyilvánvalóbban, mint a civilizált világban – a szeszkereskedelem szegénységet, betegséget és halált terjesztve károsítja az összes többi kereskedelmi tevékenységet. Célunk [...] egy kedvezőbb környezet teremtése a gyermeki fajok számára, ahol a civilizált nemzetek könnyebben terjeszthetik a civilizációt és a kereszténységet.”49
1900. James R. L. Daly a következőt írja a Boston Medical and Surgical Journal folyóiratban: „A heroinnak számos előnye van a morfiummal szemben [...] Nem altató hatású, és nem áll fenn a rászokás veszélye.”50
1901. A szenátus elfogadja a Henry Cabot Lodge által beterjesztett határozatot, mely az amerikai kereskedőknek megtiltja, hogy alkoholt és ópiumot adjanak el „a bennszülött törzseknek és a civilizálatlan fajoknak”. Ezt a rendelkezést később kiterjesztik Amerika és az amerikai területek , más civilizálatlan elemeire is, például az indiánokra, az alaszkaiakra, Hawaii bennszülöttjeire, a vasúti munkásokra és a kikötőkbe érkező bevándorlókra.”51
1901. Coloradóban beterjesztenek egy törvényjavaslatot, mely nemcsak a kokaint és a morfint, de a „malátából és a szőlőből készült, valamint az égetett szeszeket” is csak orvosi rendelvényre tenné hozzáférhetővé. Ezt a javaslatot végül leszavazták.52
1902. Az Amerikai Gyógyszerészeti Szövetség drogfüggőséget vizsgáló bizottsága kimondja: „Ha a kínai nem tud meglenni a drogja nélkül, mi akkor is meg tudunk lenni a kínai nélkül.”531902. Az Alabama Medical Journal hasábjain George E. Petey megjegyzi: „Sok cikk jelent meg az orvosi szakirodalomban az elmúlt két évben, mely ezt az új hatóanyagot dicséri... Ha figyelembe vesszük, hogy a heroin egy morfiumszármazék [...], akkor az ilyen jellegű állítások nem igazán tűnnek megalapozottaknak. Furcsa, hogy ezek az állítások bárkit félrevezethetnek, vagy hogy szakmánk képviselői között is sok olyan akad, aki szigorú tesztelések nélkül is ezeket az állításokat ismételgeti és erősíti – pedig ez a helyzet.”54
1903. Megváltozik a Coca-Cola összetétele. Az eddig használt kokaint koffein váltja fel.55
1904. Charles Lyman, az International Reform Bureau (Nemzetközi Reformiroda) elnöke, petíciót nyújt be az USA elnökének, hogy „vegye rá Nagy-Britanniát hogy engedje Kínát kilépni a rákényszerített ópiumkereskedelemből...” Nem szükséges emlékeztetnünk arra a tényre, hogy Kínában az ópium nem gyógyászati célú árusítása tiltva volt egészen addig, amíg az 1840-es ópiumháborúban Nagy-Britannia rá nem kényszerítette a kereskedelemre.56
1905. Idézet Henry W. Blair szenátornak Wilbur F. Crafts tiszteleteshez, a Nemzetközi Reformiroda főfelügyelőjéhez intézett leveléből: „A mértékletességi mozgalomnak minden olyan mérgező anyaggal foglalkoznia kell, mely természetellenes vágyat gerjeszt, és az elérendő cél a nemzetközi tiltás.”57
1906. Életbe lép az első Pure Food and Drug Act (Élelmiszer- és drogtisztasági törvény); a törvény hatályba lépése előtt a boltokban és postai megrendeléssel is beszerezhetőek voltak olyan gyógyszerek, melyek morfiumot, kokaint vagy heroint tartalmaztak anélkül, hogy ez fel lett volna tüntetve rajtuk.
1906. A Squibb’s Materia Medica úgy említi a heroint, mint „a legértékesebb orvosságot [...], amely használható enyhe fájdalomcsillapítóként, illetve morfinhelyettesítőként a morfiumfüggőség leküzdésében.”58
1909. Az USA megtiltja a szívható ópium behozatalát.59
1910. Dr. Hamilton Wright, akit egyesek az amerikai drogellenes törvények atyjának tekintenek, arról számol be, hogy amerikai vállalkozók kokaint adnak fekete munkásaiknak, hogy jobban megdolgoztathassák őket.60
1912. A Century magazin egyik írása szerint „a dohány, az alkohol és az ópium szoros kapcsolatban állnak egymással [...] a morfium az alkohol törvényszerű folyománya, az alkohol pedig a dohány törvényszerű következménye. Cigaretta, alkohol, ópium: ez a logikus és általános sorrend.” És egy orvosi figyelmeztetés: „A lélekre, a szellemre, a testre vagy a jó erkölcsökre nézve a cigarettánál nincs pusztítóbb erő. A cigaretta elleni harc egyenlő a civilizációért folytatott harccal.”61
1912. Összeül az első nemzetközi ópiumkonferencia Hágában, és különféle intézkedéseket javasol a nemzetközi ópiumkereskedelem ellenőrzésére. További ópiumkonferenciákra 1913-ban és 1914-ben kerül sor.
1912. Luminal néven kereskedelmi forgalomba kerül a fenobarbitál.
1913. Beiktatják a tizenhatodik alkotmány-kiegészítést, amely törvényi keretet biztosít a szövetségi jövedelemadó bevezetéséhez. 1870 és 1915 között a szeszes italokra kivetett adó biztosítja az Egyesült Államok állami bevételeinek felét, kétharmadát, amelynek összege a századforduló után körülbelül évi 200 millió dollár. A tizenhatodik alkotmánykiegészítés teszi tehát lehetővé, hogy mindössze hét évvel később megszülessen a tizennyolcadik alkotmánykiegészítés.
1914. Életbe lép az ópium, az ópiumszármazékok és a kokain forgalmazását szabályozó Harrison-kábítószertörvény.
1914. Richard P. Hobson alabamai képviselő sürgeti egy szigorító kiegészítés csatolását az alkotmányhoz, és kijelenti: „A szeszes ital ténylegesen kihozza az állatot a négerekből, és természetellenes bűncselekmények elkövetésére ösztönzi őket. A hatás a fehér embernél is ugyanaz, bár a fejlődés magasabb fokán álló fehér embernél az ugyanerre a szintre való visszasüllyedés több időbe telik.” Fekete vezetők csatlakoznak az alkohol elleni hadjárathoz.”62
1916. A Pharmacopoeia of the United States (az Egyesült Államok Gyógyszerkönyve) leveszi a drogok listájáról a whiskyt és a brandyt. Négy évvel később az amerikai orvosok addig soha nem látott mennyiségben kezdik felírni ezeket a „drogokat”.
1917. Az Amerikai Orvosi Szövetség elnöke helyesli a nemzeti tilalmat. A társaság vezetősége elfogad egy határozatot, mely megállapítja: „Az Amerikai Orvosi Szövetség úgy határozott, hogy ellenzi az alkohol italként való fogyasztását; továbbá úgy döntött, hogy az alkohol gyógyászati hatóanyagként való alkalmazását sem támogatja.” 1928-ra a becslések szerint az orvosok évi 40 millió dollárt keresnek azzal, hogy receptre írnak fel whiskyt.63
1917. Az Amerikai Orvosi Szövetség elfogadja azt a határozatot, miszerint „a szexuális önmegtartóztatás összefügg az egészséggel, és a legjobb módszer a nemi fertőzések megelőzésére”, és a szifilisz megfékezésének egyik módszere az alkoholfogyasztás korlátozása. Josephus Daniels haditengerészeti miniszter megtiltja, hogy a tengerészek kimenőik alkalmával fogamzásgátlót kapjanak, és a kongresszus olyan törvényeket fogad el, melyek „alkoholmentes és tisztességes zónák” kijelölését rendelik el a katonai támaszpontok körzetében. „Sok bártulajdonost megbüntettek azért, mert alkoholt adott el egyenruhásoknak. Csak Coney Islanden tudtak a katonák és a tengerészek a fürdőruha által nyújtott kellemes anonimitást kihasználva inni anélkül, hogy hazafias járókelők zaklatták volna őket.”64
1918. Az Anti-Saloon League (a Kocsmaellenes Liga) a szeszkereskedelmet „nem amerikai, németbarát, bűnözésgerjesztő, élelempazarló, a fiatalságot megrontó, az otthonokat tönkretevő, [és] hazaáruló” dolognak nevezi.65
1919. Az alkoholtilalomra vonatkozó tizennyolcadik kiegészítést hozzácsatolják az Egyesült Államok alkotmányához. Ezt az alkotmány-kiegészítést 1933-ban hatályon kívül helyezik.
1920. Az amerikai Földművelési Minisztérium megjelentet egy kiadványt, amelyben jól jövedelmező vállalkozásként cannabis (marihuána) termesztésre biztatja az amerikaiakat.66
1920–33. Alkoholtilalom az Egyesült Államokban. Csupán 1932-ben körülbelül 45 000 személyre rónak ki börtönbüntetést alkohollal kapcsolatos vétség miatt. A Volstead-törvény első 11 évében 17 972 személy dolgozik a Prohibition Bureauban (Szesztilalmi Hivatalban), 11 982 ember munkaviszonya „indoklás nélkül” szűnik meg, 1604 személyt vesztegetés, zsarolás, lopás, ügyirat-hamisítás, bűnpártolás, okirat-hamisítás és hamis eskü miatt bocsátanak el.67
1921. Az amerikai pénzügyminisztérium rendeletet bocsát ki, amelyben felvázolja a függőségben szenvedőknek a Harrison-törvényben engedélyezett kezelési módot. A New York állambeli Syracuse-ban a szenvedélybetegekkel foglalkozó orvosok kilencvenszázalékos gyógyulási arányról számolnak be.68
1921. Thomas S. Blair orvos, a Bureau of Drug Control of the Pennsylvania Department of Health (Pennsylvaniai Egészségügyi Hivatal Kábítószer-szabályozási Osztálya) vezetője a Journal of the American Medical Association hasábjain publikál egy cikket, amelyben az indiánok peyotekultuszát „egyes kaktuszfélék függőségszerű élvezeteként” írja le, a hitrendszert „babonának” minősíti, a peyote árusítóit pedig „drogárusoknak” nevezi, és olyan törvényjavaslat előterjesztését sürgeti, amely megtiltaná a peyote használatát a délnyugati indián törzsek között. Írását a következőképpen zárja le: „Ennek az indián szokásnak a leküzdését az a tény nehezíti meg, hogy a peyotekereskedelemben nagyon erős üzleti érdekek munkálkodnak, és ezek a kereskedők kihasználják az indiánokat... További nehézséget jelent a peyotevallást követő indiánok babonás hite. Amint megkezdődik a peyote visszaszorítása, rögtön tiltakozni kezdenek, hogy ez alkotmányellenes, és sérti a: vallásszabadságot. Képzeljék csak el a déli négereket a kokainvallás híveiként!”69
1921. Tizennégy államban betiltják a cigarettát, és kilencvenkét cigarettaellenes törvénytervezet elfogadása huszonnyolc államban folyamatban van. Fiatal nőket dohányzás miatt tanácsolnak el az egyetemekről.70
1921. Az Amerikai Orvosi Szövetség tanácsa megtagadja a szövetség 1917-es alkoholról szóló határozatának elfogadását. A Volstead-törvény életbelépése utáni első hat hónapban több mint 15 000 orvos és 57 000 gyógyszerész folyamodik alkoholfelírási és -árusítási engedélyért.71
1921. Alfred C. Prentice orvos, az Amerikai Orvosi Szövetség Kábítószerügyi Bizottságának a tagja kijelenti: „Az orvosi és a nem szakmai sajtó propagandája szándékosan és következetesen félrevezeti a közvéleményt a drogfüggőséggel kapcsolatban [...] Azt a felszínes véleményt, miszerint a drogfüggőség »betegség« [...] önjelölt szakértők »szakirodalmának« tömege sugallja.”72
1924. Az Egyesült Államokban betiltják a heroin előállítását.
1925. Robert A. Schless: „Az hiszem, hogy manapság a drogfüggőség nagyrészt a Harrison-féle kábítószerellenes törvénynek köszönhető, amely megtiltja a kábítószerek orvosi recept nélküli árusítását. A pénztelen drogfüggőt arra használják, hogy provokátorként csapdába csalja a drogterjesztőket, majd heroinnal vagy pénzzel jutalmazzák. A Harrison-törvény megteremtette a drogterjesztőket, a drogterjesztők pedig megteremtették a drogfüggőket.”73
1928. A kétévenként megrendezett kábítószeres felvilágosítási hét keretében elhangzott „Az emberiség harca leghalálosabb ellensége ellen” című országos rádióadásban Richmond P. Hobson, a tiltás harcos híve, drogellenes propagandista kijelentette: „Képzeljék el, hogy bejelentik, több mint egymillió leprás van közöttünk! Gondoljunk bele, hogy mekkora sokkot okozna a bejelentés! A drogfüggőség nehezebben gyógyítható, mint a lepra, sokkal nagyobb tragédiát jelent az áldozatoknak, és úgy terjed, mint egy erkölcsi és fizikai sorscsapás... Ma már tudott dolog, hogy a fényes nappal elkövetett rablások, fegyveres támadások, kegyetlen gyilkosságok és a hasonló erőszakos bűncselekmények nagy részét drogfüggők követik el, akik napjaink riasztó bűnözési hullámának elsődleges okozói. A drogfüggés jobban kommunikálható, de kevésbé gyógyítható, mint a lepra. [...] E kérdés megoldásától függ a civilizáció fennmaradása, a világ sorsa és az emberiség jövője.”74
1928. Becslések szerint Németországban minden századik orvos morlfin függő, és naponta 0,1 gramm vagy több alkaloidot fogyaszt.75
1929. Körülbelül minden tizedik gallon ipari denaturált szeszből készítenek illegálisan szeszes italt. Egymillió amerikai közül körülbelül negyven hal meg évente illegális alkoholtól, főképp metilalkohol-(faszesz-) mérgezés következtében.76
1930. Megalakul a Federal Bureau of Narcotics (Szövetségi Kábítószerügyi Hivatal). A hivatal dolgozói közül sokan, beleértve a hivatal vezetőjét, Harry J. Anslingert is, korábban a szesztilalom fenntartásával foglalkozó
1935. Az Amerikai Orvosi Szövetség határozatot hoz, miszerint „az alkoholistákat indokolt betegnek tekinteni”.77
1936. A kolumbiai Bogotában az első Pánamerikai Kávékonferencián megalakul a Pan-American Coffee Bureau (Pánamerikai Kávéhivatal). A hivatal fő célkitűzése „az Egyesült Államokban a fejenkénti kávéfogyasztás növelésének érdekében együttműködést kialakítani egy oktatási és hirdetési kampányra fordítandó alap létrehozásával”. A hivatal hirdetési kampányának első négy évében (1938 és 1941 között) az Egyesült Államokban kb. 20%-kal nő a kávéfogyasztás. Hasonló növekedéshez ezt megelőzően (1914 és 1937 között) 24 évre volt szükség.78
1937. Röviddel a Marijuana Tax Act (Marihuána-adótörvény) elfogadása után Harry J. Anslinger hivatalvezető a következőket írja: „Csak találgatni lehet, hogy mennyi gyilkosságot, öngyilkosságot, rablást, bűncselekményt, rablótámadást, betörést, mániákus elmebetegséget okoz minden évben [a marihuána], különösen a fiatalok körében.”79
1937. Életbe lép a marihuána-adótörvény.
1938. A Harrison-törvény 1914-es hatályba lépése óta 25 000 orvost helyeztek vád alá kábítószerrel elkövetett visszaélés miatt és 3000-et ítéltek börtönbüntetésre.80
1938. Dr. Albert Hofmann, a Sandoz Laboratories vegyésze a svájci Bázelben szintetizálja az LSD-t. Öt évvel később, miután egy kis adag LSD véletlenül a szervezetébe jut, önmagán megfigyeli, majd lejegyzi a hatásait.
1941. Csang Kai-sek tábornok elrendeli a mák teljes kiirtását. Az érvénybe lépő törvények halállal büntetik azt, akit bűnösnek találnak máktermesztésben, ópiumkészítésben vagy -árusításban.81
1943. J. M. Phalen ezredes a Military Surgeon című lap szerkesztője vezércikket jelentet meg „A marihuánamumus?” címmel: „A cannabis sativa leveleinek, virágainak és magjainak elszívása nem károsabb, mint a dohányzás... Remélhetőleg nem indítanak boszorkányüldözést a katonai szervezetben egy nem létező probléma megoldásának érdekében.”82
1946. Becslések szerint Kínában 40 millió ópiumszívó él.83
1949. Ludwig von Mises, neves modern szabadpiaci közgazdász és társadalomfilozófus: „Az ópium és a morfium valóban veszélyes, függést okozó kábítószerek. Azonban ha egyszer elfogadjuk azt, hogy az állam kötelessége megvédeni állampolgárait önnön őrültségeiktől, akkor nem tudunk komoly ellenvetéseket felhozni a további túlkapásokkal szemben sem. Jó példa lenne erre az alkohol és a nikotin tilalma. És miért korlátoznánk az állam jóindulatú gondviselését csupán az egyének testére? Nem tud-e ártani az ember saját elméjének vagy lelkének akár még pusztítóbban, mint a testének? Miért ne akadályozzuk meg abban, hogy rossz könyveket olvasson, rossz darabokat, rossz festményeket és szobrokat nézzen vagy rossz zenéket hallgasson? A rossz ideológiák okozta károk biztosan ártalmasabbak mind az egyénre, mind a társadalomra nézve, mint a kábítószerek ártalmai.”84
1951. Az ENSZ becslése szerint a világon körülbelül 200 millió marihuánafogyasztó van, közülük a legtöbben Indiában, Egyiptomban, Észak-Afrikában, Mexikóban és az Egyesült Államokban élnek.85
1951. Húszezer font ópiumot, háromszáz font heroint és különböző ópiumszíváshoz használt kellékeket égetnek el nyilvánosan Kína Kanton nevű tartományában. Harminchét ópiumfüggőt végeznek ki Délnyugat-Kínában.86
1954. A megkérdezett franciák négyötöde állítja, hogy a bor „használ az egészségnek”, és egynegyedük szerint a bor „nélkülözhetetlen”. Becslések szerint a francia választók egyharmada szerzi jövedelmét vagy annak egy részét alkoholtartalmú italok készítéséből vagy kereskedelméből, és minden negyvenöt lakosra jut egy alkoholkereskedés.87
1955. A Prásidium des Deutschen Arztetages kijelenti: „A drogfüggők kezelését a pszichiátriai intézetek zárt területein kell elvégezni. Az ambuláns kezelés hatástalan és ráadásul ellenkezik az orvosi etika elveivel.” Ezt a nézetet idézi helyeslően 1962-ben a WHO, az Egészségügyi Világszervezet ebben a formában: „a legtöbb szerző az intézeti kezelést ajánlja”.88
1955. Az iráni sah betiltja az országban évezredek óta fogyasztott ópium használatát és előállítását. A tiltás megteremti az ópium virágzó feketepiacát. 1969-ben a tilalmat feloldják, az ópium termelését állami felügyelettel újra kezdik, és több mint 110 000 ember kap „regisztrált szenvedélybetegként” orvosoktól és gyógyszerészektől ópiumot.89
1956. Elfogadják a Narcotic Drug Control Actet (Kábítószer-szabályozásitörvényt), amely a bíróság javaslatától függően lehetővé teszi a halálbüntetés kiszabását azokra a 18 év feletti személyekre, akik 18 év alatti személyeknek adnak el heroint.90
1958. Olaszországban a megművelhető földterület 10%-át bortermelésre használják. Kétmillió ember él részben vagy egészen a bortermelésből vagy a borkereskedelemből.91
1960. Az Egyesült Államok 1960-as, az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának benyújtott jelentése leszögezi: „1960. december 31-én az Egyesült Államokban 44 906 kábítószerfüggőt tartottak nyilván…”.92
1961. Ratifikálják a narkotikumokról szóló 1961. március 10-i ENSZ-egyezményt (Single Convention on Narcotic Drugs). Az aláíró államok többek között a következő kötelezettségeket vállalják: „42. szakasz. Az ismert droghasználókat és az e törvény megszegésével gyanúsított személyeket a vizsgálóbíró szanatóriumba szállíttathatja. [...] Szabályozni kell a bíróság által el nem ítélt droghasználóknak és a veszélyes alkoholistáknak ezekben a szanatóriumokban való kezelését is.”93
1962. William O. Douglas, a Legfelsőbb Bíróság bírája kijelenti: „A kábítószerfüggő kényszer hatása alatt áll, nem képes ügyeinek intézésére külső segítség nélkül. Ha a kábítószerfüggőt meg lehet büntetni függősége miatt, akkor az elmebeteget is meg lehet büntetni elmebetegsége miatt. Mindkettő beteg, és mindkettőt betegként kell kezelni.”94
1963. Mrs. Jean Nidetch, egy korábban túlsúlyos háziasszony megalapítja a Weight Watchers (Kb.: Súlylesők) nevű fogyókúrás klubokból álló szervezetet: 1968-ra közel hétszázötvenezren csatlakoznak a Weight Watchershez.95
1963. A dohányból származó összbevétel az Egyesült Államokban 8,08 milliárd dollár, amelyből 3,3 milliárd vándorol a szövetségi, az állami és a helyi kormányzatokhoz fogyasztási adó formájában. Egy dohányipari híradás büszkén közli: „A dohánytermékek gyakrabban tűnnek fel a kereskedők pultjain, mint – a pénz kivételével – bármi más a világon.”96
1964. A Brit Orvosszövetség állandó orvosi tanácsadó bizottsága alkoholizmussal foglalkozó különleges albizottságának jelentésében a következőket írja: „Úgy érezzük, hogy néhány különösen súlyos esetben csak a kórházi kényszergyógykezelés lehet az egyetlen remény a gyógyulásra... Úgy hisszük, hogy egyes alkoholisták elfogadnák kórházi beszállításuk és kényszergyógykezelésük szükségességét.”97
1964. A The New York Times vezércikke a következőkre hívja fel a figyelmet: „A dohányipar legnagyobb fellendítője továbbra is a kormány. Az utolsó költségvetési évben a Mezőgazdasági Minisztérium 16 millió dollárt költött a cigaretta árának támogatására, és még nagyobb kiadásoknak néz elébe, hiszen éppen most emelte a dohánytermelők 1964-es támogatásának összegét. Ezzel egy időben szabadult meg a Food for Peace (Élelem a Békéért) program a fölösleges külföldi dohánykészleteitől.”98
1966. Warren G. Magnuson szenátor nyilvánosságra hoz egy, a mezőgazdasági tárca által támogatott programot, amely „növelni kívánja a külföldi cigarettafogyasztást... A minisztérium 106 000 dollárt fizet a Warner Brothersnek, hogy egy nyolc országban bemutatandó útifilmbe dohányzásra ösztönző jeleneteket illesszen, és további 210 000 dollárt költ cigarettareklámok támogatására Japánban, Thaiföldön és Ausztriában.” A minisztérium szóvivője megerősítette, hogy „a programokat kongresszusi felhatalmazással készítették elő, az amerikai áruk tengerentúli piaci részesedésének növelése érdekében”.99
1966. A kongresszus beiktatja a drogfüggők rehabilitációjáról szóló törvényt és elindít egy szövetségi civil elkötelezettségi programot a drogfüggők számára.
1966. C. W. Sandman Jr., a New Jersey Kábítószer-vizsgáló Bizottság elnöke kijelenti, hogy az LSD „napjainkban az országra leselkedő legnagyobb veszély [...] veszélyesebb, mint a vietnami háború”.100
1967. Elindul a New York állambeli „kábítószerfüggést szabályozó program”. Az első 3 évben közel 400 millió dollár költségű program Rockefeller kormányzó szerint egy „véget nem érő háború kezdetét jelenti.” Az új szabályozás értelmében a bíróságoknak módjukban áll a drogfüggőket maximum öt évig tartó kényszergyógykezelésre kötelezni.101
1967. Az Egyesült Államokban a dohányipar körülbelül 250 millió dollárt költ a dohányzás reklámozására.102
1968. Az Egyesült Államok dohányiparának forgalma bruttó 8 milliárd dollár. Az amerikaiak 544 milliárd cigarettát szívnak el egy év alatt.103
1968. A kanadaiak közel 3 milliárd aszpirintablettát és 56 millió adag amfetamint vásárolnak. Kb. 556 millió adag barbiturátot gyártanak, illetve importálnak lakossági fogyasztásra.104
1968. A British National Health Service (Brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) által kiállított receptek hat-hét százaléka vonatkozik barbiturátokra. A becslések szerint körülbelül 500 ezer rendszeres brit barbiturátfogyasztó van.105
1968. Abram Hoffer és Humphry Osmond orvosok azt állítják, hágy , a Világ minden részéről származó megalapozott bizonyítékok indokolják az LSD használatát az alkoholisták kezelésében. Ez lehet az egyik legnagyobb reménysége ennek a régóta elhanyagolt és kevéssé ismert betegség áldozatainak.106
1968. Nagy-Britanniában a heroinfüggést radioaktív ittrium-90 agyi beültetésével kezelik.107
1968. Julius 5. Moskowitz brooklyni képviselő szerint a Dr. Efren Ramirez vezetésével működő New York városi Addiction Services Agency (Kábítószerfüggőség-kezelési Hivatal) munkája „szélhámosság” volt, és azt állítja, hogy „egyetlen beteg sem gyógyult meg.”108
1969. Az Egyesült Államok legális alkoholforgalmazása bruttó 12 milliárd dollár. Ez több, mint amennyit oktatásra, orvosi ellátásra és az egyházakra együttvéve költöttek. Az amerikaiak kb. 650 millió gallon égetett szeszt, 100 millió hordó és 6 milliárd doboz sört, 200 millió gallon bort, 100 millió gallon illegális whiskyt és ismeretlen mennyiségű házi készítésű sört és bort vásárolnak.109
1969. A világ dohánytermelése 4,6 millió tonna; a vezető termelők az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína és Brazília. A világ bortermelése 275 millió hektoliter; a legtöbb bort Franciaország, Olaszország és Spanyolország termeli. A sörtermelés 595 millió hektoliter; a legtöbb sört az Egyesült Államok, Németország és a Szovjetunió gyártja. A cigarettatermelés 2500 milliárd szál; a vezető termelők az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Japán.110
1969. Az Egyesült Államok termelése néhány gyógyszerféléből: barbiturátok: 800 000 font (2,5 milliárd dollár); aszpirin (a szalicilsav kivételével): 37 millió font (az egyéni gyártók nem tették közzé a forgalomra vonatkozó adatokat); szalicilsav: 13 millió font (13 millió dollár); nyugtatók: 1,5 millió font (7 millió dollár).111
1969. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szervezete egy jelentésében kimutatja, hogy a dohányzás egészségre káros hatásait kiemelő figyelmeztetések ellenére a világ cigarettafogyasztása évi 70 milliárd cigarettával nő. Az Egyesült Államok 113 országba exportál nyersdohányt; a görög export egyharmadát, a török export egyötödét teszi ki a dohány.112
1969. A New Jersey állambeli Clifton városában 6000 középiskolás diák szülei levelet intéznek az Oktatási Tanácshoz, melyben azt kérik, hogy engedélyezzék számukra a marihuánafogyasztást kimutató nyálteszt alkalmazását az iskolások körében.113
1970. Alfred D. Lerner, New York állambeli képviselő előterjeszt egy törvényjavaslatot a cigaretta alakú cukorkák New York állambeli betiltásáról, amelynek az a célja, „hogy a gyermekek szemében ne tegye kívánatossá a dohányzást”.114
1970. Dr. Alan F. Guttmacher a Planned Parenthood – World Population (Családtervezés – Világnépesedés) szervezet elnöke kijelenti, hogy a fogamzásgátló tabletta az „ellenszere az egyik legsúlyosabb társadalmi betegségnek: a nem kívánt terhességnek”.115
1970. Az orvosi-élettani Nobel-díjas Dr. Szent-Györgyi Albert arra a kérdésre, hogy mit csinálna, ha ma lenne húszéves, így felel: „Én is osztoznék az osztálytársaimmal a világmegtagadó nézetekben. Van valami értelme a tanulásnak és a munkának? A szex legalább jó dolog. Mi mást csinálhatnál még? Szeretkezz, és használj drogokat tiltakozásul a világot vezető rémes idióták ellen.”116
1970. Az egy dohányosra számított cigarettafogyasztás 1969-es 3993 szálról 1970-re 5030-ra növekszik.117
1970. A cigarettafogyasztás gyorsan növekszik Oroszországban: „1960-ban a szovjet kiskereskedelmi boltokban 1,5 milliárd rubel értékben adtak el dohányárut. Ez az érték 1968-ra 2,4 milliárd rubelre nő, ami több mint 50%-os emelkedés.”118
1970. A szeszes italokból befolyt adók alapján számolva az évi egy főre eső alkoholfogyasztás Arkansasban a legalacsonyabb: 1,35 gallon égetett szesz, 0,86 gallon bor, 16,2 gallon sör, ami évi 1,47 gallon tisztaszesz fogyasztását jelenti fejenként az alkoholfogyasztó korú lakosság körében. A legtöbb alkohol Columbia környékén fogy: 10,39 gallon égetett szesz, 5,24 gallon bor, 31,48 gallon sör, ami 6,94 gallon tisztaszesz-fogyasztást jelent fejenként. Ez az alkoholfogyasztási arány magasabb, mint bárhol máshol a világon. A rangsorban Franciaország következik évi 6,53 gallon tisztaszesz-fogyasztással. További összehasonlító adatok: Olaszország: 4,01 gallon, Svájc: 3,39 gallon, Egyesült Államok: 0,82 gallon, Izrael: 0,82 gallon évi tisztaszesz-fogyasztás.119
1970. Miután a kongresszus mindkét házában egyhangúlag megszavazzák az „1970-es átfogó alkoholabúzus, alkoholizmus megelőzési, kezelési és rehabilitációs törvényt”, Nixon elnök aláírásával törvényerőre emelkedik.
1970. Az Egyesült Államok Egészségügyi, Oktatási és Népjóléti Minisztériuma szerint „a becslések alapján 1970-ben 1,3 milliárd receptet írtak fel, ami 5,6 milliárd dollár kiadást jelentett a vásárlóknak. Ebből 174 (214 millió) vonatkozott pszichoterápiás szerekre (szorongáscsökkentőkre, antidepresszánsokra, antipszichotikus készítményekre, stimulálószerekre, hipnózishoz használt szerekre és nyugtatókra).”120
1970. Egy új drogellenes törvénytervezet parlamenti elfogadása után Henri Nargeolet, a francia Közegészségügyi és Népjóléti Minisztérium központi gyógyszer- és kábítószerügyi szolgálatának vezetője kijelenti: „a drogfüggőséget ezután fertőző betegségként kezelik majd Franciaországban, ugyanúgy, mint az mellkettáctázkonant vagy a nemibetegséget”.121
1970. A világ dohánytermelése 4,7 millió tonna, bortermelése 300 millió hektoliter, sörtermelése 630 millió hektoliter és cigarettatermelése 2 600 milliárd szál.122
1971. Nixon elnök kijelenti, hogy „Amerika első számú közellensége a drogfüggőség”. A kongresszusnak szóló üzenetében az elnök sürgeti egy „különleges drogabúzus-megelőzési akcióhivatal” létrehozását.123
1971. John Lindsay, New York város polgármestere a parlamenti albizottság előtt kijelenti, hogy „intenzív kutatással ki kellene fejleszteni egy heroin elleni oltóanyagot, amelyet a himlő, a gyermekbénulás és a kanyaró elleni védőoltásokhoz hasonlóan lehetne a fiataloknak beadatni [...], és csakis a rákkutatáshoz hasonló nagyságrendű, szövetségi szintű tudományos összefogással érhetők el olyan eredmények, amelyek meghozhatják a kívánt áttörést.”124
1971. A londoni Sunday Telegraph egy, a dohányzási szokásokkal és a dohányzás gazdasági hatásaival foglalkozó tanulmánya szerint „Spanyolországban a dohány állami monopólium, a legutóbbi évben 210 millió dollár bruttó bevétellel; Olaszországban a dohány szintén állami monopólium, 1,3 milliárd bevétellel, azaz az összes adómennyiség 8 százalékával; Svájcban az állam dohányból származő adóbevétele 60 millió dollár, az összes adóbevétel 8 százaléka; Norvégiában 70 millió dollár, azaz az összes adóbevétel 3 százaléka; Svédországban pedig 350 millió dollár, azaz az összes adóbevétel 2 százaléka.”125
1971. Június 30-án Cevdet Sunay török elnök elrendeli, hogy 1972 őszétőlkezdve mindenfajta máktermesztés és ópiumkészítés tiltva legyen.126
1971. John N. Mitchell, az Egyesült Államok legfőbb államügyésze kijelenti: „A téma szakértői által jól ismert tényekre alapozva kijelenthetem, hogy az alkoholizmus nem jogi, hanem egészségügyi probléma. Azaz: az egyszerű részegséget önmagában nem úgy kellene kezelni, mint az igazságszolgáltatás jogkörébe tartozó törvénysértést, hanem úgy, mint gyógykezelésre szoruló betegséget. [...] Tudjuk, hogy kevés jó származik abból, ha úgy vonjuk ki az alkoholistákat a jog látóköréből, hogy nem helyettesítjük teljes körű orvosi kezeléssel – nemcsak detoxikálással, hanem a beteg társadalmi beilleszkedését segítő hosszú távú programmal. Megismétlem: a programnak a legfelsőbb szinttől kezdve, az egészségügyi tisztviselők és a jogi tisztviselők közötti lehető legszorosabb együttműködésen és a párbeszéden kell alapulnia. A rendőrségnek meg kell értenie, hogy továbbra is van szerepük – de nem az őrizetbe vételben, hanem a megfelelő személyeknek a kijelölt egészségügyi intézményekbe való eljuttatásában, lehetőleg kényszer alkalmazása nélkül vagy szükség esetén kényszer alkalmazásával.”127
1972. Myles J. Ambrose, a legfőbb államügyész különleges helyettese: „1960-ban a Kábítószerügyi Hivatal becslése szerint 55 000 heroinfüggő élt a környezetünkben. [...] A mai becslések 560 000 kábítószerfüggővel számolnak.”128
1972. A Kábítószerügyi Hivatal arra való hivatkozással korlátozza a barbiturátok használatát, hogy azok „veszélyesebbek, mint a heroin”.129
1972. A képviselőház 366 szavazattal, ellenszavazat nélkül jóváhagyja a „drogabúzus elleni hároméves szövetségi támadás” 1 milliárd dolláros költségvetését.130
1972. A bronxi fegyintézetben a 780 fogvatartott közül kb. négyszázan kapnak valamilyen nyugtatót, például váliumot, elavilt, thorazine-t és libriumot. „»Azt hiszem, az elítéltek jobban lennének egyes gyógyszeres kezelések nélkül, mondta Robert Brown százados, az egyik fegyintézeti tiszt. Véleménye szerint a gyógyszeres kezelések megnehezítik az őrök dolgát [...] Azok, akik függővé váltak gyógyszereiktől, ahelyett, hogy megnyugodnának, rbármire képesek, ha nem jutnak gyógyszerheze«”.131
1972. december 23-án a Reuters jelenti: „Az olasz kormány jóváhagyta a törvényt, amelynek értelmében a drogfüggőket betegként és nem bűnözőként kell kezelni. Egy kormánynyilatkozat szerint az új törvény értelmében [...] a drogfüggőket minimális vagy semmilyen büntetés sem fenyegeti, ha önkéntes gyógykezelésnek vetik alá magukat.”132
1972. Angliában a heroin gyógyszertári ára 4 cent adagonként (60 mg), vagyis egy milligramm 0,067 centbe kerül. Az Egyesült Államokban az utcai árusoktól beszerzett heroin 30–90 dollárba kerül adagonként, azaz egy milligramm ára 0,5–1,5 dollár.133
1972. Nixon elnök a drogokkal való visszaélést „a nemzet első számú közellenségének” nevezi és az 1973-as költségvetési évre 600 millió dolláros költségvetést javasol a „drogprobléma leküzdésére, a máktermesztőtől a dílerig”.134
1973. A Barron’s című gazdasági hetilap szerint az egészségügy a legnagyobb ipar az Egyesült Államokban. Az 1973-as költségvetési évben a védelmi kiadások 76,4 milliárd dolláros költségével összehasonlítva az amerikaiak 90 milliárd dollárt költenek egészségügyi kiadásokra. Ennek az összegnek mindössze 32 százaléka folyik be közvetlenül a fogyasztóktól, további 30% a biztosítótársaságoktól, és 38% az államtól származik.135
1973. A Gallup egyik országos felmérése szerint a felnőtt lakosság 67%-a támogatja Nelson Rockefellernek, New York állam kormányzójának a javaslatát, miszerint minden keménydrog-árust ítéljenek szabadlábra helyezési lehetőség nélküli életfogytiglani börtönbüntetésre. A jellemző vélemények közül idéz a Gallup: „A drogárus nem ember [...], ezért el kell távolítani a társadalomból.”136
1973. Myles J. Ambrose, a Kábítószerügyi Hivatalért felelős igazságügyminiszter így védi ügynökeiknek az állítólagos drogfüggők letartóztatása során alkalmazott módszereit: „A drogosok az emberiség legalja... ezért alkalmanként át kell vennünk az ő módszereiket.”137
1973. Rockefeller kormányzó törvénybe iktatja „a nemzet legkeményebb drogellenes programját” és arra kéri a törvényhozást, hogy „»hozzanak létre anyagi alapokat az állam kábítószer-kezelési kapacitásának megduplázására.« [...] Az új törvény kötelező börtönbüntetési minimum kiszabását írja elő a drogdílerek és a drogot birtoklók számára, de élethosszig tartó rendőri felügyelettel lehetőséget biztosít a szabadlábra helyezésre.”138
1973. Michael R. Sonnenreich, a Nemzeti Marihuána- és Drogabúzus-bizottság főigazgatója kijelenti: „Négy évvel ezelőtt összesen 66,4 millió dollárt költöttünk nemzeti szinten a drog elleni küzdelemre... Ebben az évben eddig 796,3 millió dollárt költöttünk, és a költségvetési előirányzat szerint túl fogjuk lépni az 1 milliárd dollárt is. Amikor ez megtörténik, elmondhatjuk magunkról, hogy igazi – jobb szó híján – drogügyi iparkomplexummá váltunk.”139