Valószínűleg létezik egy dolog, és talán csak egyetlen dolog, amelyben modern államaink vezetői egyetértenek; amelyben a katolikusok, a protestánsok, a zsidók, a mohamedánok és az ateisták egyetértenek; amelyben a demokraták, a republikánusok, a szocialisták, a kommunisták, a liberálisok és a konzervatívok egyetértenek; amelyben az orvosi és a tudományos tekintélyek széles e világban egyetértenek; amelyben a civilizált országokban élő egyének nagy többsége, véleményüket szavazataikkal és állásfoglalásukkal kifejezve, egyetért.
Ez a dolog az a „tudományos tény”, hogy bizonyos anyagok, amelyeket az emberek előszeretettel juttatnak szervezetükbe, egyaránt „veszélyesek” ezeknek az anyagoknak az élvezőire és másokra is. Az egyetértés szerint ezeknek az anyagoknak a használata jelenti a kábítószerrel való visszaélést, a drogabúzust vagy a drogfüggőséget – azt a betegséget, amelynek a szabályozása és felszámolása az orvosi szakma és az állam egyesített erőinek a kötelessége. Mindazonáltal – emberenként, országonként, sőt évtizedenként &ndah; folyamatosan változik annak megítélése, hogy mely anyagok fogadhatók el, vagyis mely anyagok fogyasztása tekinthető népszerű időtöltés-nek és mely anyagok elfogadhatatlanok, vagyis mely anyagok fogyasztása meríti ki a drogabúzus és a drogfüggőség fogalmát.
Célom e könyvvel egyszerre egyszerű és nagyra törő. Először: szeretnék rámutatni napjaink azon jelenségeire, amelyek drogproblémáink alkotóelemei. Rámutatok, hogy ezek a jelenségek valójában bizonyos anyagok szenvedélyes terjesztését és pánikszerű tiltását ölelik fel; bizonyos szerek szokásszerű használatát és rettegett elkerülését; és – még általánosabban – bizonyos fajta ceremoniális és áldozati viselkedésformák – nyelvi, törvényi, vallási és minden egyéb elképzelhető eszközzel történő – társadalmi és szimbolikus kontrollját.
Másodszor: szeretnék rámutatni arra a fogalmi körre és logikai osztályra, melybe ezek a jelenségék tartoznak. Rámutatok, hogy ezek a jelenségek a vallás és a politika birodalmába tartoznak; a „veszélyes drogok”, a drogosok és a dílerek modern, világi, terápiákkal átitatott társadalmunk bűnbakjai; és rámutatok arra, hogy ezen farmakológiai és emberi tényezők rituális üldöztetése mögött más jellegű bűnbakok, boszorkányok, zsidók, őrültek rituális üldöztetésének történelmi díszlete sejlik fel.
Harmadszor: szeretnék rámutatni annak a nézetnek a morális és törvényi implikációira, mely szerint bizonyos szerek fogyasztása vagy elkerülése nem az egészség és a betegség, hanem a jó és a rossz kérdéskörébe tartozik; hogy a kábítószerrel való visszaélés nem egy sajnálatos betegség, hanem egy kitagadott vallási szokás. Ennek megfelelően a drogproblémával kapcsolatos állásfoglalásunk megegyezik a vallási problémákkal kapcsolatos állásfoglalásunkkal; azaz: különböző mértékű toleranciával és intoleranciával viszonyulunk azokhoz, akiknek vallása akár teokratikus, akár terapikus értelemben különbözik a mienktől.
Az elmúlt fél évszázadban az amerikaiak – a drogok és a doktorok, a betegségek és a gyógymódok zászlaja alatt – a valaha látott legkegyetlenebb háborút vívják. Ha száz évvel ezelőtt az amerikai kormány megpróbálta volna előírni, hogy a polgárok mely anyagokat fogyaszthatnak és melyeket nem, akkor ezt az erőfeszítést abszurd, nevetséges és alkotmányellenes próbálkozásként utasítottuk volna vissza. Ha ötven évvel ezelőtt az amerikai kormány megpróbálta volna előírni, hogy idegen országok földművesei mit termeljenek és mit ne, akkor ezt beavatkozásként és gyarmatosításként értékeltük volna. Mégis, manapság az amerikai kormányzatban mélyen él az az elkötelezettség, hogy pontosan ilyen szabályokat írjon elő. Saját állampolgárainál büntetőjogi és egészségügyi törvényekkel, más államok polgárainál pedig gazdasági fenyegetésekkel és ígéretekkel igyekszik elérni az engedelmeskedést. Ezeket a , drog-" vagy ,kábítószer-szabályozásnak? nevezett eljárásokat megszámlálhatatlan egyén és intézmény éljenzi és támogatja, itthon és külföldön egyaránt.
A ma már dicstelennek tekintett faji, vallási és katonai erőszakot és gyarmatosítást sikeresen felváltottuk a számunkra üdvözítőnek tekintett orvosi és terápiás erőszakkal és gyarmatosítással. Mivel ez utóbbiak látszólag a tudományra és pusztán az egészség biztosítására alapulnak, és mivel az ily eszközökkel megerőszakoltak és gyarmatosítottak épp oly lelkesen bálványozzák az orvosi és terápiás scientizmust, mint az erőszaktevők és gyarmatosítók, az áldozatok képtelenek megfogalmazni nézeteiket és jogaikat, és ennélfogva lerohanóikkal szembeni ellenállásuk meglehetősen erőtlen. Talán ez az embernek ember általi megprédálása – ez a szimbolikus kannibalizmus, amely azáltal ad értelmet az egyik életnek, hogy a másiktól megvonja azt – az emberi élet szerves és ily módon elkerülhetetlen része. De az bizonyára senki számára sem elkerülhetetlen, hogy azzal a hittel áltassa magát, hogy a bűnbakok rituális üldözése – a keresztes hadjáratok, inkvizíció, a végső megoldások vagy a drogellenes háborúk során – valóban Istennek tetsző cselekedet vagy betegségmegelőzés lenne.